Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

 Bemutatkozás

 
Metzger Béláné Temesi Éva vagyok, 1937-ben születtem Budapesten.  7 éve vagyok özvegy, 2 gyerekem és 5 unokám van.   

 

Gépésztechnikusi végzettséggel voltam szerszámszerkesztő, csoportvezető a Ganz Villamossági Művekben, valamint tervezési ellenőr. Magyartanár akartam lenni, erős irodalmi érdeklődésem miatt, de Rákosi „elvtárs” úgy döntött, hogy egy kiskereskedő /aszfaltkulák/ gyereke nem tanulhat tovább gimnáziumban. Így kapott gellert pályafutásom. Nem voltam egyedül. Technikumi osztálytársaim közül volt aki szobrász, grafikus, festő, író , sőt balerína  szeretett volna lenni. Később életük folyamán ők is alkottak. Az 50-edik érettségi találkozón rendeztünk is egy kiállítást régi iskolánkban a versekből, szobrokból, drótgrafikákból.

Verseket már kiskorom óta írok. Soha nem próbálkoztam csatlakozni az akkori irodalmi élethez, mert az a megfelelési kényszer elriasztott. Osztálytársaim rendezték az első szerzői estemet az Arcvonal Kávézóban, 2006-ban, Balogh János drótgrafikus kiállításával együtt. /Ő is osztálytárs volt./ A verseket Györgyi Anna, az Új Színház művésznője adta elő.

Második szerzői estem az érdi Művelődési Házban volt. Előadók: Szalay Kriszta, a Thália Színház művésznője, Taskovics Judit, a Német Színház művésznője, aki Balogh János drótgrafikus képeihez írt verseimet énekelte saját megzenésítésben, gitáron kísérve magát, és Dizseri András érdi versmondó. Az est szintén kiállítással lett összekötve. Itt Balogh János rézgrafikái mellett Ilka Gábor kicsi szobrai is bemutatásra kerültek.

 

 

 Műveim olvashatók az érdi IRKA Irodalmi és Kulturális folyóiratban. a Poly-Art  zsebkönyvek sorozatban, és a  Poly- Art antológiában.  

 

 

beolvasas0001.jpg

 

 

beolvasas0002.jpg

  2013. február 22-én a Töröttszárnyú szerelem kötet bemutatója után :

 

 

Nyílt levél TEMESI ÉVA érdi IRKA klubtársamhoz első kötetéről, a TÖRÖTTSZÁRNYÚ SZERELEM című könyvéről

Kedves Éva! Te szerény, mosolygó szemű, határozott és megfontolt hölgy, megleptél verseid tömör kifejező készségével, a választékos hangulati elemekkel és a mindenkinek fontos mondanivalód tömörségével. Érdeklődve hallgattam a bemutatód párbeszéd nyilatkozatait és a klubtársak által szavalt verseid közben peregtek előttem életem epizódjai a szerelmeim, a szeretett női arcok és megnyilvánulásaik az előadott élethelyzetekben. Köszönöm ezt az élményt is. Másnap írom ezeket a sorokat, mert még friss a hatás és a halogatás nem tenne jót a méltatásod színvonalának.

Bal kezemmel a borító töröttszárnyú madarát simogatom. Gyerekkoromban volt a kezemben élő gerle és veréb törött szárnnyal. Pajtásaimmal sajnáltam ezeket a madarakat, segíteni nem tudtunk rajtuk, elengedve a sorsukra hagytuk őket. A törött szárny kinyújtott tartása nagyon élethű és figyelem felkeltő. A hátlapról kiderül, hogy gyermekkorod óta verselsz az „asztalfióknak” és késve, 2006-2007-ben léptél a nyilvánosság elé a művész barátaid ösztönzésére. Mindebből a szerénységedre és a nem minden áron való önmegmutatásodra tudok következtetni. Könyvedet kinyitva Előszó helyett egy mondat igazíja el az olvasót. „Ajánlás: a versek sorban olvasva elmesélnek egy történetet.” Megfogadom ezt, mert érdekel a történeted. Kitérek kedves dedikálásodra: „Istvánnak szeretettel Temesi Éva” Az a tapasztalatom, hogy mi érdi IRKA klubtársak, mindegyikünk szeretettel és szimpátiával van a másik iránt. Nem akarjuk megbántani egymást a művek kritikájával sem, bár ezzel élhetnénk a fejlődés és minőség javítása érdekében. A bemutatódat levezető Somfai István tanár úr a POLYART művészeti kör vezetője közbefűzte, hogy miért nem lett politikus a sok felkérés ellenére. Inkább a szeretet légkörét választotta a közéleti gyűlölködés, acsarkodás helyett.

Sorrendben olvasva nem térhetek ki a köteted 110 versére, ennyi címet számoltam a tartalomjegyzékben. Szubjektív megítéléssel csak a nekem nagyon tetszőket említem meg. Elsőben a Látszat címűben hat és fél sorban fejezed ki tömören a tisztességes anyák, asszonyok sorsát, a végén sejtetve sajátodat „ülök egy tűzhányó felett”, ahol mint tudjuk, meleg és korom van füstgázokkal. A Mottó c. versben a szürkeség, a hamu és por beborít, mint a fájdalom, a dalod sem közös, az is szürke lett, mert „tán már mi sem ketten vagyunk” és fájdalmadat ősi írásos emlékünk mondatával zárod: Isa pur es homu vogmuk. A harmadikról is írnom kell, címe Évek múltával, mert ez egy számomra kedves, személyes élményt hozott felszínre. A férfi szerelme lágyan körülöleli, megszépíti a NŐ-t, aki így élheti meg nőiességét. Késői szerelmemet idézem, aki akkor kivirult: „Van boldogság s én hiszek benne! Újra nőnek érzem magam!” Ezt leírta akkor egy cetlire és ma is őrzöm, mint egy ereklyét. Nagyszerű költői képnek tartom: „Tündérségem csillagpora lehullott, …” A csillagpor emlékeztet a fénylő csillámokra és a pillangó színes, mintás  szárnyaira.

A Tűnődés I. négysorosod a monoton és elszíntelenedett házasság mozzanatai, a nem szól, nem lát, átnéz a másikon „és reggel borotválkozol…” után a három pont jelzi, hogy hosszasan lehetne még sorolni az elhidegülés, a közöny sokféle megnyilvánulását. Az Őszinteség?- ben folytatod, kifejezed a kommunikáció hiányát. Kimutatták, hogy ma ez a fő válóok. Itt eszembe jut egy régi film, a Jelenetek egy házasságból, fiatalon láttam és akkor nem volt érdekes számomra. A szerelem megmentését, a remény erejét fejezi ki: keskeny pallón a szakadék fölött „Szerelmünket védve, óvva, mentve, / átviszem a tenyerembe. Nagyszerű költői képnek tartom! Eljutva a 63. oldalra, visszalapoztam az elejére, megállapítva, hogy ez egy költői képekben verselt kisregény egy szenvedéllyel szerető asszonytól, akit az imádott férj és családapa méltatlanul megcsal. A férj beleszeret egy fiatal, csinos nőbe és kettős életet él. A mai fiatalok házassági válsága elváláshoz vezet, nincs megalkuvás. Verseidből kitűnnek a lelki vívódás, az elítélés - megbocsájtás - eltűrés - megalkuvás- elszenvedés - halálgondolat érzelmi hullámai. Természet? c. versed választ ad a felelősségedre családodért. Fészkét elhagyja egyik madár a csábító dalolóért, de az anyamadár neveli fiókáit, hordja nekik az eleséget, nem csábíthatja csali és kéjes dallam „nem szárnyalhat ágról ágra: / ki ügyel a fiókákra!?” Tartozik, követel …versedben a válási osztozkodás is megérinti az olvasót, de mint kiderül, erre nem került sor, a befejező sor „Ha akarod – váljunk” és a csókok, szerelmes mozdulatok, a mosoly sem adható vissza, osztható el váláskor.

Kedves Éva! Költői képeid számtalan variációjával kifejezed a szenvedélyesen szerető nő lelkületét, harcát szerelméért és a féltékenység, a féltés különböző szintjeit. Verseid talán vigaszt nyújtanak a szerelmükben megcsalt nőknek, akik ráismernek hasonló érzéseikre. Nekünk, férfiaknak segítheti a női lélek megismerését, bár ez szerintem lehetetlen, mert olyan bonyolult, hogy egy élet kevés hozzá, több életet kellene élnünk, több nővel.

Kevés költőnő verseit tanították, vagy olvastam a maiak közül, de ilyen nagy szenvedély és vágy kifejezésével még nem találkoztam. Utalok itt az általam legjobbnak tartott és teljesen megragadó Vallomás c. versedre, ezt most nem elemezném, de olyan hatással volt rám, hogy beleborzongtam. Ezen az oldalon látható kétvonalas rajz, az egymásba olvadást kifejező két egymásba görbülő vonal Picasso munkáira emlékeztet.

Gratulálok kedves Éva! Köteteddel, a nagy és reménytelen szerelem megörökítésével, szerintem minden olvasód élményt kap és talán vigaszt is. Irigykedhetünk is, mi férfiak, mert nem mindegyikünk kaphat ekkora szenvedélyt, ennyi érzést szerelemből és szeretetből.

Külön fejezetben a Gyász és Végül című verseid az egyedül-maradásról mindent kifejeznek, de nagyon szemléltető az Elfeledve négysorosod, az „árva fél”-t ábrázoló kép a feléig elhalt lombos fával, amelynek már az élő oldalán is elszáradt az alsó ág. Művészi mesterműnek tartom az Egy meteorológus halálára versed időjárási képeiben érzelmeid kifejezését. A Negyvenötödik év c. és köteted utolsó verse a Negyvenhetedik év múlt időben írva, azonos tartalommal és formával zárja le az önfeláldozó nő szerelmét, az egybevarázsolt negyvenhét évet és az utolsó sor szerint „A halállal nem ér véget a szerelem.”

A versek szeretete gimnáziumi éveimből ered, amikor a szavalóversenyeken rendszeresen súgó voltam, készenlétben követve a verset, hogy elakadás esetén segítsem a szavalót. Köteted kitöltötte a napomat, mert többször megállva, elgondolkodva gyönyörködtem költői képeidben a néhol veretes és tömör kifejezéseidben. Kevés szóval sokat mondasz, ez már művészet. Példa erre az öt sor plusz egy szavas Önéletrajz versed. Több helyen kitűnt humán értelmiségi műveltséged. Újra fellapozva harmadszor is elolvastam „Az én imám” versedet, melyben Sarlós Boldogasszony, az ősmagyar Madonna karjába ajánlod elhunyt szerelmedet, és kéred, hogy a még ősibb Ég-anya és Föld-anya is imádkozzon, mert többet már nem tehetsz, nem tudsz tenni érte.

Nyugalmat és megbékélést kívánok sorsoddal és azt, hogy utolsó percig élvezd az életet kedves családod körében.

Kedves Éva! Feltöltődtem érzelmekkel, érzésekkel és köszönöm az élményt. Gondolom a fiatalabb korosztályok válságba jutott házasságán is segíthet a nagy és szenvedélyes szerelem példája, mely azt mutatja, hogy lehet becsülettel, helytállással igaz emberként élni az életünket.

 

 

Érdliget, 2013. február 23.
                                                                                     Kimmel István 

 

                                                                                          klubtárs  

 

2015. március 6-án költői estem volt az érdi Művelődési Házban,melyre sok kedves osztálytársam, barátom, rokonom jött el. Tőlük kaptam ezt a sok virágot.

035.jpg

 

Képgaléria