Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Köteteim

Saját köteteim:

 

 Ilka Gábor szobrász kicsi szobrai már 2007-ben - akkor találkoztunk először -

 

olyan erős hatással voltak rám, úgy elbűvöltek, hogy verset kellett írnom 1-1 művéhez.. Aztán az évek során több vers született a szobrok hatására. Habos László szerzőtársam ötlete volt, hogy ő is ír a szobrokhoz verseket, és így alakult ki ez a kötet a  POLY-ART zsebkönyvek 15. köteteként. Ez az első 3 szerzős könyv ebben a sorozatban.

 

 

beolvasas0002.jpg

 

 

Az utazó

 

Mind utazók vagyunk itt a földön.

Kinek nyaralás, kinek bizony börtön.

Mind viseljük, amit a sors ránk mért.

Kinek büntetés, kinek ajándék.

 

Cipeljük a sok bőröndnyi terhet.

Vagy a lelket gyötri, vagy a testet.

Nem biztos, hogy én vagyok a léha,

ha jól esne egyet letenni néha.

 2012

 

 

Felhúzva

 

Valaki felhúzott

és azóta pörgök.

Akkumulátorom

csordultig feltöltött.

Nem hagy nyugtot semmi,

érdekel az élet,

milyen sors jutott itt

minden teremtménynek.

Érdekel az ember,

meg nem értem soha…

Hiszen csak az ember

az Isten ostora.

Vágjuk egymást, öljük

és szeretjük, féltjük,

kívánjuk egymásra

a kénköves ménkűt.

Ki érti az elmét,

gondolattal játszót?

Kíváncsiság vajon

nagy áldás vagy átok?

Magamat sem értem,

nemhogy a világot.

Én a koporsóból

is kikukucskálok.

 

2012

 

beolvasas0001.jpg

 

Este

 

Szobánkban sárga lámpa ég.

Megbúvik valahol

az est. Fekete árnyain

csalogány dala szól.

 

Kettőnké ez a sárga fény,

- otthonod, otthonom -

elömlik, mint a békesség

néhány szép bútoron.

 

S ha a kihunyó lámpafény

nem úr az árnyakon,

gyönyörű, meghitt félhomály

kettőnket átkarol.

 

Alakod halvány sziluett

Ahogy fölém hajol,

s felizzik csókod bársonya

meztelen vállamon. 

 

 

Dallam két hangra:

 

            Észre:

 

Régen, mikor a barátom lettél

nem beszéltük, hogy

            megkapom a lelked.

Külön titkaid lehetnek.

                        Menj, eleresztlek!

 

Amikor régen belém szerettél,

csak arról volt szó,

                        hogy én is szeretlek.

Nem megkötlek, rabbá teszlek.

                        Menj, eleresztlek!

 

Régen, mikor hűséget fogadtál

arról nem volt szó,

                        hogy vakká is teszlek.

Ha mást szebbnek látsz, hát vesd meg!

                        Menj, eleresztlek!

 

Amikor mellém szegődtél társnak

nem volt szó róla,

                        hogy birtokba veszlek,

mint egy nősténypók megeszlek.

                        Menj, eleresztlek!

 

borito4.jpg

 

borito2.jpg